Lola: Igen, ismered. A srác...Hanna (én): Lola ne csináld már!!
Lola: Bence.
Hirtelen lefagytam. Éreztem, ahogy minden vér kifut az arcomból. Hogy...tehette...ezt...velem? És mi lesz Lolával? Bántani fogja.
Lola: Azt mondta, hogy hibázott veled kapcsolatban.
Hanna (én): Mennem kell, szia.
Lola: De... Szia.
Nem bírtam tovább Lola szavait nézni, úgy éreztem megfulladok. Halkan az ajtóhoz lopakodtam és kinéztem. Pár lámpa égett, így félhomály volt.
- Most akkor csendben a mosdóajtóhoz futok, majd ha végeztem gyorsan vissza - találtam ki a tökéletes tervet fejben. Az eleje ment is.
Gyorsan átfutottam a mosdóhoz és a csaphoz mentem, majd kinyitottam és ittam. Megmostam az arcomat hátha magamhoz térek kicsit. Farkasszemet néztem a tükör képemmel.
- Ki kell jutnod innen! - beszéltem a tükörképemnek.
Utoljára még egyszer megmostam az arcomat, majd elindultam kifelé. Ugyan úgy elkezdtem futni, de hirtelen megcsúsztam a kövön és elestem. Valaki (vagy valami, én már mindenre fel voltam készülve) a sötétben megindult felém. Elkezdtem hátrálni a szobám felé a kövön. Az élőlény gyorsítani kezdett. Nem értem el a szobámig. Gyorsan felém hajolt, és befogta a számat. Látta, hogy sikítani akarok. Ekkor megláttam ki ez a valaki.
- Sétálunk egyet? - suttogta Beni, és közben elengedte a számat.
-Aha - mosolyogtam - Miért nem szóltál, hogy te éjjel kijársz? - kérdeztem, miközben felhúzott.
- Ha tudnád mennyi mindent nem tudsz - mosolygott titokzatosan, majd megcsókolt.
- És most merre? - kérdeztem.
- Udvar. Ott soha nem találnak meg - mondta, és megfogta a kezemet. Gyorsan bementünk a szobáinkba, egy-egy kabátért, hogy ne fázzunk majd.
Az udvaron egyből a "mi" padunkhoz mentünk. Elég sötét volt, így épp hogy láttunk valamit.- Szeretnék neked még pár dolgot elmesélni - mondta.
- Van barátnőd? - néztem rá ijedten.
- Rajtad kívül? Nincs - nevetett, de hamar elkomolyodott - A családomról.
- Jajj, bocsi az előbbiért.
- Semmi gond, nem tudhattad. Szóval, azt már tudod, hogy anyukám alkoholista, és azt is, hogy apám bűnöző.
Hevesen bólogattam.
- Van egy nővérem is. Egy év van köztünk. Barbarának hívják. Ő szokott még bejárni hozzám. Ági, úgy tudja, hogy csak egy ismerősöm. Ha megtudná, hogy a nővérem félő, hogy őt is kezelni kéne. Nem azért, mert bármilyen baja van csak...anyukánkkal élt ő is. És ott vele elég súlyosan bánt. Szeretném, ha ez, így is maradna, hogy nem tudnak róla itt.
- Rendben, így lesz. teljesen megértelek. De ezt azért mondtad el nekem, mert...?
- Nem szerettem volna hazudni neked - mosolygott - És be is szeretnélek neki mutatni - mondta és megsimogatta az arcomat.
Még jó, hogy sötét volt. Olyan vörös lettem szerintem, mint még soha. Még egy fiú sem akart bemutatni senkiének.
- Oké. És ne aggódj amúgy. Amíg én itt vagyok a szüleid nem fognak bántani téged erről biztosíthatlak - lágyan megcsókoltam, hogy még jobban éreztessem vele, amit mondtam igaz.
- Tudom. Lenne itt még valami. Ami egy titok és nem tud róla még senki.
- Húha - csodálkoztam.
- Soha nem beszéltem még róla, Tudnod kell, hogy ez nem változtat semmin! Úgyan úgy érzek irántad.
- Megijesztesz! Mondjad.
- Nem csak a lányokat szeretem - mondta halkan.
Ledöbbentem.
- Avagy neked...a fiúk is tetszenek? - kérdeztem félve.
- Igen. Kérlek mondd, hogy nem haragszol.
- Nem, nem haragszom csak...meglepődtem. És volt már...
- Pasim? Nem. De barátnőm se...
- Nekem se...
- Biztos nem gond? - kérdezte félénken.
- Persze - mosolyogtam.
- Köszönöm - mondta és nyomott egy puszit az arcomra.
Őszintén meglepett. Sose hittem volna, hogy ilyen barátom lesz... Nem mintha bármi bajom lenne ezzel a dologgal. Csak ehhez szerintem majd kell egy kis idő, míg hozzá szokom.
Neki dőltem ő pedig átkarolt. Így ültünk hosszú perceken keresztül.
- Képzeld beszéltem ma a legjobb barátnőmmel, este.
- És kibékültetek?
- Aha. Aztán meg nem tudom...
- Ezt, hogy kell érteni? - nézett rám furcsán.
- Elmesélem, hogy miért kerültem ide...
És csak meséltem meséltem és meséltem.
-...és ma közölte velem, hogy összejött ezzel a fiúval.
- Mármint Lola?
- Igen.
- De tudja, mi történt, nem?
- Igen - röhögtem szánalmamban.
- Erre már nem lehet mit mondani.
- Azt hittem igaz barátnő...
- Ne hibáztasd őt! Lehet ez a Bence vagy ki tett vele valamit.
- De akkor is. Tudta, hogy nekem bejött... És, hogy milyen szinten megalázott.
- Meg kéne beszélnetek...
- Majd megbeszéljük. Nem vagy álmos?
- Kicsit. Te?
- Egyáltalán nem, de visszamegyünk légyszi?
- Persze, de baj van? - kérdezte ijedten.
- Nem dehogy.Felmentünk és egy búcsú csókkal elköszöntünk egymástól. Befeküdtem az ágyamba és magam elé vettem a laptopot a kis óra szerint a sarokban, hajnali 2 óra volt. Megnyitottam a gmail fiókomat és elkezdtem írni egy levelet.
Kedves Lili!
Tudom, hogy nagyon meglepődtél, azon ami történt és lehet, hogy nem is érted. Nagyon hiányzol. Szeretném, ha beszélnél Anyuval, hogy gyertek be. Szeretnék nektek mindent megmagyarázni. Ne haragudj rám! Légyszíves minél hamarabb gyertek, írj..bármikor!! Szeretlek és nincs gond!!
Nővéred, Hanna.
És küldés...
